xoxo. Writer
És eljött a szülinapom is.Ma végre betöltöttem a 19. szülinapomat is.
Mivel hátravan még Tináék meglepetése,úgy döntöttünk,hogy délutánig anyuval leszek,mert egy kicsit elhanyagoltam,amióta megkezdődött a vakáció.
-Jó reggelt,kis szülinapos!-lépett be anyu a szobámba.
-Neked is.-mosolyogtam anyura.
-Gyere reggelizni,mert utána vár a torta.
-Okés.Csak egy pillanat.
-Rendben.
Anyu kiment a szobámból és én gyorsan felöltöztem.Felvettem egy kék csőfarmert és egy szürke-fekete csíkos pántos pólót.A hajamat gyorsan rendbetettem és lementem a lépcsőn.
Anyu már a reggelivel várt.
-Még csak pár év,és itt fogsz hagyni...-szomorkodott anyu.Utálom,amikor minden szülinapomon ezekkel a lelki-fröccsökkel tömi a fejem.
-Anyu!-szóltam rá.
-Jó,értem.Inkább váltsunk témát.-vette lazára a figurát.
-Na.Tetszik az ötlet.
Míg reggeliztem,elbeszélgettünk úgy általában mindenről.Mikor befejeztem,anyu előszedte a tortát a hűtőből és abból is kajáltunk.És következett a kedvenc részem.
-Idén is alig tudtam választani az ajándékok közül.-vett ki a szekrényből egy dobozkát anyu.
Én izgatottan figyeltem a kis dobozkát.
-Mira-ült le mellém-Boldog tizenkilencedik születésnapot!-adta át az ajándékomat anyu.
-Köszönöm.-öleltem meg,és nekiestem a dobozkának.
Anyu izgatottan figyelte,ahogy lehámozom a kis dobozról a csomagolópapírt.Kinyitottam a dobozt,de nem hittem a szemeimnek...
-Anyu...
-Hm?-kérdezte mosolyogva.
-Ezt nem fogadhatom el!-csuktam össze a dobozt.
-Mira!Ez a te napod!Megérdemled!
-De hát ez oriási ajándék!
A dobozdban egy aranymedál volt.És épp az,amelyet a neten néztem a múltkor.
-Köszönöm!-öleltem meg-Köszönöm,köszönöm,köszönöm!-ugráltam.-Csodálatos ajándék!
-Örülök,hogy tetszik!
A tükör mellé pattantam és felraktam a csodálatos medált.Nagyon passzolt a szerelésemhez,és ezer százalék,hogy az összes cuccomhoz fog passzolni.A nap folyamán elmentünk fagyizni is,meg a vidámparkba és egy csomó helyre.Anyuval rengeteget beszélgettünk mindenről,és jól telt a nap.Mikor hazafele mentünk,sms-em érkezett.
-Tina írt?-mosolygott anyu.
-Igen-sóhajtottam-Attól tartok,nagy meglepetés vár rám...
-Annak örülj.Majd pár év múlva nem leszel ilyen mázlista.
-Igazad van.
Otthon átöltöztem (fekete csőfarmer és egy fekete pántos póló,amelynek a háta csipkés) és vártam,hogy megérkezzenek a többiek.
Időközben anyunak megint be kellett szaladnia a korházba ellátni pár beteget (nagy kánikula van),ezért az egész ház az enyém volt.
És ha már teljesen feketébe öltöztem,már fekete cipőt is választottam.A kedvenc magasszárú Supra cipőm mellett döntöttem.
Pár perc múlva csengettek.
-Boldoooooog szüliiinapooooooooot!-ugrott a nyakamba Tina és ahogy Tina rámugrott,úgy bemászott Jeremy is és kidurrantott egy üveg pezsgőt.
-Szevvvasz szülinapos-ölelt meg Jeremy,Tina pedig még mindig a nyakamba lógott.
-Sziasztok.-köszöntem nevetve,és végre Tina megállt a saját lábán.-Kértek valamit?A konyhában van minden.Szolgáljátok ki magatokat.
Ehelyett leültek a nappaliba és kizárv a külvilágot,elkezdték egymást falni-nyalni.Hát...Boldog szülinapot nekem. ☺
Közben kiszaladtam Luke-hoz.A kocsinak volt támaszkodva,pilóta fazonú napszemüvege mögül nézett,és ultrajól nézett ki.
-Boldog szülinapot.-kezdte.
-Köszi.-csókoltam meg.
-Kérdezhetek valamit?
-Öhm...Persze.
-Ma van a szülinapod.És elvileg ez egy nagy nap.Te meg úgy nézel ki,mint aki a halálból jött vissza.Megtudhatom ennek az okát?-mosolygott.
-Hát...Különös oka nincsen.De tudod,hogy a fekete a kedvenc színem.
-Aha...
-És te miért nem jöttél be a házba Tináékkal együtt?
-Nem akartalak előttük üdvözölni.És ahogy ismerlek,ezer százalék,hogy fogsz sikítozni meg ugrálni,akár tetszik az ajándék,akár nem.
-Hé!Ez nem igaz!
Luke benyúlt a kocsiba és kivett egy fekete csőruhát.
-Úristen!Ez nagyon szép!-ugrottam azonnal a ruhához.
Luke elröhögte magát.
-Ez a te ruhád,amit múlt héten nálam felejtettél.-röhögött.
-Ó!-esett le.
Luke nevetve megpuszilta a homlokom.
-És jöjjön most az ajándékod.
A kocsi anyósüléséről egy dobozkát vett ki,amelynek a csomagolópapírja fekete volt.Imádom.
-Boldog szülinapot.-köszöntött fel újra és átadta a dobozkát.
Óvatosan lehámoztam róla a fekete papírt és kinyitottam a kis dobozt.
-Úristen...-sokkolódtam le azonnal és a szám elé kaptam a kezem.-Ez gyönyörű!Ez...csodálatos!
-Tetszik?
-Persze!Imádom!Soha nem fogom levenni.Soha!
Egy ezüst karkötő volt,amelyen egy szívalakú medál is lógott.Azonnal beleszerettem.
-Köszönöm.-szipogtam meghatottságomban és megöleltem Luke-ot.
-Utálom,ha sírsz.Pláne a szülinapodon.
-Bocsi.-töröltem le a könnyeim.Annyira boldog vagyok.Az ember csak később tudja értékelni,azt amije van.Én is csak most jöttem rá,hogy mennyire szerencsés vagyok.Van egy legeslegeslegjobb barátnőm,aki mindenben segített és tanácsot adott.Az ő barátja,aki sokszor vidított fel,ha összebalhéztam Luke-kal.És természetesen az ÉN barátom,aki szeret és tisztel.
Mi kell még,ha ezek megvannak?!Ők puszta személyek,nem tárgyak.És a személyek számomra nagyobb ajándékok a születésnapomra,mint ócska tárgyak.Bár attól még imádom Luke karkötőjét,mégis fontosabb,hogy most itt és velem van.Ők az én családom.
Gondolatmenetemet egy kocsi érkezése zavarta meg.Logan volt az.
Logan kiszállt a kocsiból,és vigyorogva nézett végig rajtam.
-Én bemegyek.-szólt Luke,mire biccentettem.Mikor az ajtó becsukódott,Logan neki is kezdett.
-Essünk túl rajta...Mit akarsz?-sóhajtottam.
-Boldog szülinapot,fekete szépség.-köszöntött fel.
-Fekete lesz mindjárt a te fejed.-morogtam,de elengedte a füle mellett.
-És milyen okod volt arra,gyönyörűm,hogy ezen a csodálatos napon ilyen szomorú fejet vágsz?-kérdezte.
-Az neked legyen mindegy.
-Hát rendben.
Ezután kínos csönd következett,de Logan megtörte.Közelebb lépett hozzám,mire én ösztönösen hátráltam.
-Nyugi van,szépség.-csitított.Az izmaim megfeszültek és készen álltam beverni a képét,ha hűlyeséget csinálna.
Logan közelebb lépett és elővett egy kis dobozt.Átadta nekem és az arcomhoz hajolt.Gondoltam,nem halok bele egy arcrapusziba,szóval engedtem.
Már pár centi volt az arcom és az ajkai között,mikor Logan elkapta az állam,maga felé fordította és erősen megcsókolt.Elengedtem az ajándékát,amely a földre csapódott és készen álltam ütni.De Logan lefogta a kezeimet és nem tudtam mozdulni se.
Ezután a saját kocsijának nyomott,hogy még rúgni se tudjak.Abban a minutumban Tina rontott ki az ajtón,mögötte Luke és Jeremy.
-Vedd le róla a szaros kezed,te pofátlan köcsög!-lépett Tina azonnal Logan mellé.
-Nocsak,Tina.Esetleg te is kérsz?
-Menj a...-próbálta megütni Logan-t,de ő meglökte Tinát,aki a fűbe landolt.Ezek után,Logan totál bevadulva nézett rám és elkapta a nyakam.
-Most azt teszed,amit mondok,vagy jobban fog fájni.-emelte fel az öklét,mire Luke-ra figyeltem.Ő csak egyet biccentett és elfordult.Gondolom,nem akarta végignézni,ahogy éppen a testévre megfenyegeti a barátnőjét,hogy csókolja meg,vagy összeveri.
Tina és Jeremy aggódva néztek.Döntöttem.
-Inkább fájjon.-vigyorogtam.-Ölj meg,vagy csinálj amit akarsz.De nem fogom engedni,hogy megcsókolj.
Logan erre bevadult.Szorosan megölelt,és harapdálni kezdte a nyakamat,közben a hátamon elszakította a felsőmet.A karjaimat hátraszorította és a térdét használva, a hasamba ütött.Én azonnal a földre estem,de ő nem tágított.Még egyszer belém rúgott.A találat a felkaromat érte.
-Aztakurva...-káromkodtam egy sort,mire Luke odalépett Logan-hez és letépte rólam,majd belökdöste a kocsijába,hogy húzzon haza.
Jeremy és Tina közben mellém szökött és felszedett a földről.
-Mindjárt lepetézek-jelentettem ki fájdalmamba.A hasam oltárian fájt.Tina és Jeremy elnevették magukat.
Luke felvett az ölébe,bevitt a házba és a kanapéra fektetett.Tina ölébe hajtottam a fejem,ő meg a kezemet tanulmányozta.Mikor hozzáért,felszisszentem.
Luke a kanapé szélén ült és engem figyelt.
-Magát hibáztatja.-suttogta Tina.
-Nem kellene.-sóhajtottam.-Logan a hibás,teljes mértékben.És ő egyáltalán férfi,hogy megver egy lányt?
-Nem.Ő egy gyáva féreg.Csak találkozzak vele...-sóhajtotta.
-Kicsit felmennétek a szobámba Jeremy-vel?Szeretnék Luke-kal beszélni.
-Rendben.Segíts odamenni,kérlek.-szóltam Tinának.Ő az egyik kezemet tartotta,míg odaléptem Luke-hoz.Ő átvett Tiná-tól és lefektetett.
-Sajnálom...-kezdtem.
-Mit?Hogy megengedtem,hogy Logan bántson?!-kelt ki magából.-Nézd,mi történt veled!Egyszerűen nem érdemellek meg...-sóhajtotta.
-Nem hibáztathatod magad!Én nem tudtam magam megvédeni.És amúgy is az én döntésem volt.Azt az utat választottam,ami nekem fáj.Azt hiszed,rajtad kívűl mást csak úgy megcsókolok?!Csak a tiéd voltam,vagyok,leszek.Egészen addig,amíg nem mondod azt,hogy vége.Örökké veled akarok lenni!
Erre nem válaszolt,csak gyengéden megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése